16.fejezet Temetés.

Daniel aznap úgy kellt fell ,hogy tudta Elizabeth már nincs többé a szíve majd meghasadt a fájdalomtól. Felkellt és besétált Elizabeth szobájába kinyitotta a szekrényét és elkezdte idegesen a karfáró leszedegetni a ruhákat majd a földre

-Nem .. nem .. nem ...-mondta idegessen s a szeme sarkában egy kis könnycseppel. Leült megfogta a ruhákat és elhajította. Majd ki ment az ejtón és bezárta azt s a kulcsot messzire elhajította.

David se és Thomas se tudott az nap este aludni tudták,hogy szerelmük nincs többé és féltek féltek a jövőtől egyszerűen meg akartak hallni semmi mást.David egész éjjel forgolódott az ágyba vagy járkált. Az egyik széken Elizabeth kardigánját pillantotta meg egyből karjába vette és beleszippantott ,de a könyek csak úgy hullodtak a szeméből.

Thomas egész este lent a nappaliban volt neki is csillogtak a szemei könny ott volt a szeme sarkában ,de próbált erős lenni nézte a tüzet ahogy lobok vissza gondolt Elizabeth kerek ded arcára, mosolyára,csillingelő hangjára.Idegességébe tüzbe dobta italát majd végleg nem tartotta magát és engedte a könnycseppet legördülnni.

-Mi a jó büdös francért van ez haaa?? A rohat életbe megtettem mindent amit akartak.Feláldoztam a tetves kis életem őérte ,hogy meg mentsem.Miért heee??Miért?? Lássam meghalni?És vámpírként szenvedjek tovább??-ordibálta tele a házat ezekkel a szavakkal Thomas . David mindent hallodt.

Sofi és Michael egymást vigasztalták.

-Te visszont szereted volna?-kérdezte a lány.

-Mármint Tiát?-nézett Michael Sofi zöld könyes szemébe.

-Nem .-susogta fájdalmassan.Sofi Michael mellé ült.

-Sajnálom..-suttogta rekketes hangon . A fiu megfogta egyik kezével a lány arcát és arcon csókolta .

-Elizabeth feláldozta magát a szereteijért ,de még is az a fekete haju lány ...-

-Jenny-mondta remegő hangon Sofi

-Ne fogtasd..Mi hárman igazán jóban voltunk.-majd sírni kezdett a lány.

-shhh..-csititgatta Michael.A lány a szemébe nézett majd lágyan ajkához irintette a fiujét puha édes csók volt az övék tudták ez nem helyes ,de élvezték . A szívük vert majd a csók abba maradt Sofi rá pillantott Michael édes szemére és majd nyakára lehelt egy csöpnyi csókot . Fejét a fiu melkasára tette és a kanapén feküdtek. Michael a lányt simogatta a lány már nem sírt meg nyugodtt. Michael meg csak szorossan ölelte a lányt úgy tünt soha elnem engedné.

Délután fele Michael,Sofi,David,Thomas,Daniel a temetőbe mentek ,hogy elbúcsúzzanak Tiától,Jennytől és persze Elizabethtől. Virágokat helyeztek a sírra mindenki felidézte a régi szép időket . Michael Tia gyönyörű mosolyát és szőke haját,David Elizabeth nevetését csókjait , ölelését.Daniel Elizabeth első szerelmét,bánatait,örömeit.Sofi kér barátnőjét .Mrs Black is eljött a temetsére hisszen lányát vesztette el egy furcsa balesetről számolt be neki a rendőség amit Thomas gondos bájolása tett hielessé. A nő még aznap el hagyta a város nem akart emlékeket lányáról sem fájdalmat ,de a sírás fojtogatta őt am görcsként tört elő a nőből.Nem volt ez egyéb ,mint egy sinpla temetés ,de ez a temetés nem akármien volt . Vámpírok öröklétének a kulcsát Elizabethet temeték el akijért a testvérpár lelküket adták.Nem tudták biztossan Faye merre járhat hisszen már halhatatlan. Merre járhatnak a korcsai nem is érdekelték a fiatalokat csak belemerültek a mély gyázba. Mrs.Black eltünt egy pillanatra lánya sírját simogatta majd rózsát helyzett el rajta ,de elindult senkinek egy szót sem szólt,nem volt gyázbeszéd sem pedig pap csendes temetés volt ,de mindenki tudta ,hogy a temetéshez ehez nem kell beszéd hisszen ott volt Tia ki magát áldozta fel csak ,hogy szereteit,barátait mentse.Jenny aki kedves életvidám lányka volt . És Elizabeteteth szerető lány aki családért áldozta magát.És tudom mindent megtett volna azért ,hogy David most ne szenvedjen.

A temetés véget ért mindenki a villában gyülekezett. Daniel tudomást szerzett a vámpírokról és Elizabeth akkori 1864-es életéről. Faye halhatatlanságáról . Daniel és a többiek elvonultak Michael és Sofi kettesben mentek haza.

-Az a csók-mondta Sofi.

-Sajnálom nem lett volna szabad kihasználnom a gyászod-mondta Michael.

-Nem..nem szó sincs erről -mondta majd Michael elé állt és ajkait övéjére tapasztotta és lágyan csókolta , nyelvével a fiu nyelvét maszírozta. Michael meglepődött és rá nézett a lányra.

-Vámpír szerelmek örökre szólnak.-mondta

-Tudom.És kész vagyok rá-mondta majd egy vékony mosolyt engedett el arcán ,de tudta Macknek elkell mondania.Sofi érezte azt amit Mack mellett soha . Önn maga lehetett és nem kellett titkolnia kilétét és ez az amiért Michael vonzotta.

David épp a nappaliban ült kissé elbóbiskolt ,de nem is csoda egy ilyen nap után. Egy izgalmas regényt olvasott ,de nem tudta lekötni és mikor a könyv le esett ő felriadt majd felemelte a könyvet és mozgást hallodtt a házban.Látta ,hogy az ablak nyitva van oda ment és becsukta ám zajokat hallodt tudta Thomas a kocsmában issza éppen le magát így ő nem lehetett.

-Ki az?-kérdezte nyugodttan. Az ajtóhoz sétált és valami neki ment a földre terítette majd gyorssan a hátára feküdt és megpillantott egy lányt . Fekete szemmekkel vámpír fogait rá vicsorítva.

-Jenny?-kérdezte döbbenten.A lány felált és látni lehetett Jennyt a lány nem halt meg vámpír lett . David felált és átölete a lány .

-Legalább te élsz-mondta keserves hangon.Jenny csak mosolygott

-Nem csak én-suttogta.

-Én már nem is számítok-szólt egy csengő nő hang.és akkor egy szobából elöjött egy barna szépség dobogott a szíve amit David hallodt így nem lehetett vámpír. Davidnek még a szavai is eláltak

-Édes istenem..-préselte ki ajkain a szavakat ám nem igen akartak ki jönni.A lány Davidhez futott majd átölelte.David sírásban tört ki.

-Elizabeth-suttogta.