2. fejezet a nagy találkozás

2.fejezet
a nagy találkozás .

Másnap az iskolában mikor be ért egyből kereste legjobb barátnőét oda ment hozzá és mondta. - Jenny annyira sajnálom ,de tényleg – mondta bűnbánóan . Jenny arca ma nem volt életvidám – hagyuk – válaszolta majd megölelte a lány arcára vissza tért az ártatlan mosoly . A csengő emgszólal mindenki a termekhez igyekezett . - mehetünk ? - kérdezte Elizabeth . -igen történelem – mondta jenny majd nagyott nyelt . Beültek az órára Mr Cameron a történelem tanár lépett be az ajtón aki egyben a hoki edző volt az iskolában nagyon szigorú tanár volt senki nem szerette. Elkezdődött az óra Elizabeth csak az ablakon bámult kifellé nem törödött mással már vagy az óra felénél járhattunk amikor Mr. Cameron így szólt – Mrs. John önnek tetszik az ötlet ? - kérdezte ,de Elizabethnek foggalma nem volt arról mint is mondott neki . -elnézést – modnta majd meg köszörülte a torkát. -megismételné ?- már Mr. Cameron nyitotta volna a száját válaszra és szidalmazásra mikor egyszer csak egy mély férfi hang szólalt meg -Elnézést- lépett be egy srác az ajtón lehetett hallani ,hogy minden lány szíve csak úgy kalapált . Elizabeth rá pillantott a fiúra és olyan érzés fogta el , hogy ő már biztos látta ezt a fiut de nem jött rá , hogy hol és mikor . -Egy kicsit elkésett nem gondolja ? - kérdezte szídó hangnemben Mr. Cameron . A fiú rá pillantot Elizabethre és elmosolyodott meg se hallva a tanárt ám mikor már Elizabeth azt hitte a fiu vele foglalkozik mosolyából válasz lett -De Mr...???...!!- mondta a fiu még mindig Elizabethett bámulta és csak mosolygott zavartságát nem lepletze. – Mr. Cameron.- válaszolta a tanár úr. -na foglaljon helyet uram és tartsa csukva a száját …. Mrs. John mellet van egy üres hely . - Elizabeth integetett a fiunak majd rá mutatott a helyre azt gyanítva a fiu csak nem tudja a vetezés sőt teljes nevét. A fiu elindult és leült . Elizabeth rá pillantott Jennyre aki olyan vigyort vágot ,hogy „úristen milyen cuki” majd szájjával azt sutodta „helyes és édes” Elizabeth vissza mosolygott arca teljessen piros lett


. Majd vissza motyogta „tudooooomm” . A tanár folytatta . Megköszülte torkát -Mrs. John amire nem tudta a választ az a következő volt 1 hét múlva az iskola rendez egy bált 1864 emlékére- mondta. Ekkor Elizabeth hatalmasatt nézett …...1864.....1864.....1864.....1864..... mormolta magában . Az állma jutott eszébe ez a dátum szerepelt azon a meghívón ami az asztalon hevert állmában . Elizabethnek tátva maradt a szája és még a tolját is le ejtette. - Elnézést.-észlelt fel . - tanár úr . Nyújtotta kezét egy kérdésre. - Igen – válaszolta MR. Cameron . - Mi volt 1864-ben ?- Mr. Cameron már vette a levegőt válaszra mikor egyszer csak a fiú megszólalt. -1864-ben a ki űzték a felkellőket . Ezt ünnepeljük és városunk ekkor lett teljes .- mondta olyan magabiztosággal a fiú. -Köszönöm Mr..??...!!- mondta Mr.Cameron .- David.....David Johnson ….- Mr.Johnson legyen szíves nem félbe szakítani az órámat szívességét előre megköszönném . - mondta a tanár igen csak busszus hangnemben . - Szóval ,mint azt hallhata Mrs.John ez a történet fogalmunk sincs róla milyen felkelők voltak és miért keltek fel . - mondta a tanár – Talán mert meguntak aludni – válaszolta egy vicces kedvü osztálytárs. Az osztály ezen kuncogott kicsit majd Mr.Cameron csitegetnekik és abba maradt a kuncogásuk. -Szóval ott tartottunk , hogy ezen a bálon táncolni kell a régi alapító tánc begyakorlásához pedig Mrs.Sun lesz a segítségükre . Csapatok ! Újfiu és Mrs.John egypár – mondta MR.Cameron -Na ,de !!-vágott bele Elizabeth a szavába. - baj van – nem tanár úr csak én nem tudok táncolni . -majd megtanul -fejezte be .

Elizabeth kifujta a levegőt majd fejéhez kapott. -Szia!- szolt egy hang . Elizabeth kinézett az ujjai közül és látta , hogy David az . - ó.. helló – kapta el kezét a fejétől – David-mondta a fiu majd mosolygott fogai olyan fehérek voltak szeme zöld az arca ,mint ha csak angyalok faragták volna ki . -Elizabeth- vágta rá a lány . - Szóval egypárok leszünk – mondta David vidáman . -igen azok – válaszolta Elizabeth . - mi lenne ha a holnapi próbát megbeszélnék ,hogy hol és mikor találkozzunk esetleg nálad meg dumálhatnánk . - mondta Elizabeth csábító mosolyjal . David csak vigyorgott azon gondolkodott , hogy de hát itt is megbeszélhetnék ,de udvarias lévén válaszolt. - Ismered az erdő közepén lévő villát. ? - Elizabeth nagyott nyelt . - azt ami olyan félelmetes . - Igen ott élek . - mondta David. - Szüleid ? -kérdezte a lány . - Meghaltak . - óóó.. sajnálom részvétem – mondta Elizabeth . - és veled mi a helyzet szüleid ? - kérdezte David . - mikor 2 éves voltam meghaltak hajó balesettben …. a nagybátyámmal élek 20 éves korában fogadott örökbe csak ő van nekem és azóta is hálás vagyok neki , hogy ilyen fiatalon elválált és már 15 éve nevel . - mosolygott a lány .

David csak hallgatta őt . A csengő jelzett mindenki kifele indult Elizabeth is fel állt Daviddel az ajtóhoz igyekeztek . -Akor nálam 3 órakkor. - mosolygott David . - Persze ott találkozzunk .